mivel az aktualitás csak módjával feszélyez

és véleményem, ami megvan az ügyről, hosszabb kifejtést igényelne a rendelkezésre álló időnél, ezért most inkább elegánsan átugrom a szőkeszikla ormótlanul keresztberúgó csülkét és helyette az aranytollú Sinkovits kolléga pro-afropannon cikkével foglalkoznék egy lehellet. A részletekbe nem mennék bele, lehet, hogy leszóltak a kínos incidens után egy ellencikkért, vagy magától gondolta úgy szerzőnk, hogy illenék valami ilyesmit lehozni, vagy ez az egész találgatás hülyeség elvégre Kuemahának a tavalyi évben is remek sajtója volt, végülis tökmindegy, a cél nemes, a játékos pedig szinte megérdemli. Még Sinkó stílusa is mindegy, pedig az aztán... de most nincs idő erre, majd kerül sor rá egyszer, később.

Viszont amellett nem mennék el szótlan, miként kezdődik ez a remek írás, mert elárul ezt-azt az ns-istálló díszének szakmai felkészültségről:

Ma már jótékony homály fedi, hogy történetünk főhőse miként került a világ leggyönyörűbb asszonyainak hazájába. Lehet, hogy a pálinkától, bortól mámoros szafari egyik részvevője fedezte fel, ahogy peckesen lépdelt, önbizalomtól duzzadóan araszolt a főutcán. Az is előfordulhat, hogy Török József, a Tatabánya ügyvezetője ment ki érte, és hozta el egy kiscsapattól. Mindenesetre tény, Dorge Rostand Kouemaha egyszer csak felbukkant Magyarországon, s Tatabányán kötött ki.

Fedje inkább a jótékony homály azt, miként araszol valaki peckesen lépdelve, ugyanakkor megjegyezném, hogy ennek a kétségtelenül zavaros húsz-huszonegyedik századnak van egy roppant hasznos találmánya, úgy hívják: internet. Namármost, ha a sokszorosan kitüntetett tollforgatóval ellentétben vesszük a másodpercnyi fáradtságot és begépeljük a google-be (ejtsd: gúgül), hogy Dorge Rostand Kouemaha, akkor -nicsak!- fény derül a "fekete legény" komplett pályafutására, a Victoria Olimpic de Limbétől az Aris Salonikin át egészen az Autotraderig. Se beborozott turista, se poros falvakban portyázó ügyvezető, csak egy kieső görög kiscsapat. Ilyen egyszerű a történet, bár kétségtelen, hogy így kevésbé romantikus.

akár a tolla,

akár a barátai alapján ítéljük meg Vincze András tevékenységét, nyilvánvaló, hogy tökéletesen alkalmatlan újságírónak, mázsás betonvassal kéne kezére csapni, ha a klaviatúra felé nyúl. Mielőtt azt gondolná bárki is, hogy a tegnapi, mindent alulmúló, amnéziától és posztlothari nosztalgiától csöpögő dunga-cikk kapcsán hőzöngök még mindig, téved. Van új a nap alatt, a mai reciklált kedvencünk Tököli, kinek Paksra igazolása a világ legrosszabb sportnapilapja számára megért egy címlapot és egy publicisztikát.

A címlap érthető, egy anyagi gondokkal küzdő másodosztályú csapat eladta pénzét követelő csatárát egy enbéegyes kiscsapatnak..., mi ez ha nem szenzáció? A cikk megírása már indokoltabb, érdekes téma lehetne miként lett egykoron szépreményű gólvágóból egy besült, ideggyenge, hisztérikusan beképzelt, társaival-bíróval-edzővel-bárki pálya környékén felbukkanóval a legsuttyóbb útszéli modorban üvöltöző fasz, aki a félamatőr magyar bajnokságnál hajszálnyival is magasabb szinten labdaszedőnek sem alkalmas (nem a premiere league-ről beszélünk, ciprus, vagy a német másod lett volna a bizonyítás terepe).

Szólhatott volna a cikk arról is, hogy miként lett igaza az egyébként szintén nem beszámítható Varga Zolinak, amikor a dunaújvárosi aranykorszak hajnalán pedagógiai célzattal kivágta Tökit az első csapatból, hogy szálljon magába kissé, esetleg tanuljon némi fegyelem és alázat. Vagy arról, hogy egykoron még Albert, Törő, esetleg Kocsis Lajos szintű őstehetségeket sikerült elbaszni a folytonos fasszopással és seggnyalással, ma pedig már elrontani sincs kit, ezért szegény zsurnaliszta kénytelen egekbe magasztalni bárkit, akiről a junioredzője azt mondta, hogy érzi a kaput, esetleg még egy lövőcselt is meg tud csinálni, persze csak a jobbjára, mert egylábasabb mint Ahab kapitány.

Nyilván senkinek nem okozok meglepetést: Vincze fogalmazása nem erről szól. Szerinte a ferencvárosi vezetőségnek és a bajszát húzogató Csank mesternek mindent meg kellett volna tennie, hogy megtartsa ezt a kitűnő csatárt, ki nélkül esélye nincs feljutni a zöldfehéreknek, hisz az nb2-ben 19 gólt rúgott. Még kimondani is borzongató: tizenkilenc gól a keleti csoportban, az ember elveszti a józan eszét, ha ekkora számokkal kerül szembe. Nem csoda, hogy Vinczénk is megrészegül tőle, és vizionál paksi gólkirályságot és kivívott helyet a válogatottban, amit persze az mlsz gonosz vezetői és a nímand szövetségi kapitány majd nem adnak meg neki, mert lehet bármilyen koldus a mi labdarúgásunk, a kicsinyes érdekek és a személyes ellentétek miatt képtelenek vagyunk megbecsülni az értékeinket.

Úgy látszik, hogy a kedves publicista addig pörgött-forgott a pillanatonként változó széljárásnak megfelelően, míg erkölcsei annulálódását követően a realitás érzékét is sikerült tökéletesen elveszítenie. Nem tudom, hogy tökipíár, vagy mlsz ellenes kurzusmű volt a cél, azt pedig végképp nem, hogy milyen motivációs tényezők állhatnak akár az egyik, akár a másik megoldás hátterében. Annyi azonban bizonyos, hogy a lustaságáról, destruktivitásáról és mentális gyengeségéről ismert-, bizonyítottan csak a magyar-, vagy annál is gyengébb közegben eredményes csatárt labdarúgásunk értékének nevezni, címerest adni rá, egyben kvázi-lehülyézni mindekit, aki nem így gondolja... Ez vagy a dilettantizmus csimborasszója, vagy nagyon hülyének vagyunk nézve.

Lassan meg kell emelnünk kalapunk az ns előtt, hogy továbbra is hétről-hétre képes alúlmúlni önmagát (mind szakmailag, mind erkölcsileg). Ki ismeri a nívót, tudja: ez kvázi-egyenértékű a fénysebesség rendszeres átlépésével.

Ezúttal magam nem is kellek kommentálni a legújabb mélypont, megteszi helyettem egy felháborodott olvasó:

Ez felháborító. Azon hõzöng Vincze András, NS vezetõ publicista, hogyha Dunga magyar kapitány lenne, már rég kirúgták volna, mert a vártnál gyengébben indította
kapitánykodását. Hogy nem hagyták volna dolgozni, meg kritizálták volna, kit miért-, és miért nem válogat be.

Komolyan mondom, leesik a plafon, mintha nem az NS kezdte volna ki Lothart, akivel talán még egy ciklus megkockáztatható lett volna. Mintha nem õk baszogatnák 3 tétmeccs után Várhidit, csinálták volna a teljesen értelmetlen és hangulatkeltõ közvélemyénkutatásaikat...

Csak két szemelvény:"Ha történetesen Dunga Magyarországon (lett volna, lenne, lesz...)szövetségi kapitány, akkor már régen repül, úgy, hogy a lába sem éri aföldet. Méghogy egy kínos vereség?!"(...)

"S hogy mi volt a titka?Talán az, hogy hagyták, hadd csinálja...Hagyták - ugye, értik... - dolgozni."

A kurva anyjukat, de tényleg.

Alábbi események hűen példáznak, mint mondani szokás.

Látom magam előtt Bodnár "hullarabló" Györgyöt, akit egy igazságos világban már régóta remitenda szaknévsorok hegynyi halma temetne, látom amint elégedetten dörzsölgeti tenyerét, hogy még egy kicsit préselhet a dögből mert egy senkit nem érdeklő mérkőzésen feledték kitenni reklámtábláit. És itt abba is hagyom a gusztustalan féreg a jellemzését, mert érzem, hogy elfogy belőlem a kultúrember (2025-ig bazdmeg, kétezerhuszonötig, hogy szinisa mihajlovics rúgna célba kétezerhuszonötig azokra akik ezt aláírták).

Még szerencse, hogy láthatom magam előtt Hemingway urat is, mégha mérhetetlen gazdaságáról annak ellenére sem vagyok meggyőződve, hogy kifestette a bozsik stadion és szakmányba vásárolja a bárányos szintű klasszisokat. Viszont meglepően higgadtan és pragmatikusan válaszolt a senkiházinak, mi több szinte elviselhető humorizálással ütötte el a személyeskedéseket. Sokat ezután se tennék a honvéd eljövendő bl-menetelésére, de jelen viszonyok közepette már egy értelmes reakciónak is bőven örülni kell, úgyhogy tőlem jár egy pirospont szabónak.

Szuperkupa-döntõ tegnapi, elsõ mérkõzése után Bodnár György, a Szaknévsor fõnöke kijelentette: beperli az MLSZ-t, mert a kispesti stadionban nem voltak kint a Szaknévsor hirdetõtáblái.
- Mosolygósan néztem a Szuperkupa-döntõt - mondta honlapunknak Bodnár -, mert észrevettem, hogy a pálya körül nem kerültek kihelyezésre a Szaknévsor táblái. Márpedig szerzõdés rögzíti, hogy azoknak 2025-ig minden MLSZ-rendezvényen ott kell lenniük. Éppen ezért köszönöm Hemingway, eredeti nevén Szabó György úrnak, hogy megfeledkeztek errõl az apróságról, és jogi úton érvényesítem a szerzõdésben foglaltakat.

A Bupapest Honvéd tulajdonosa "Mi voltunk a hibásak, nem az MLSZ"-címmel a klub honlapján válaszolt Bodnár Györgynek.

"Egy töredelmesen beismerõ vallomás."
Tegnap este Bodnár György nyilatkozatban tudatta az információkra éhes közvéleménnyel, hogy az esti Honvéd-Debrecen Szuperkupa-mérkõzés során a Szaknévsor két hirdetõtáblája nem jelent meg a pálya szélére kihelyezett hirdetõtáblák között. Ezért - folytatta Bodnár úr - be kívánja perelni az MLSZ-t, mert neki szerzõdése van, amely alapján a tábláknak kint kellett volna lenniük.
Bodnár úrnak igaza van. A két szezon közti átrendezés során a Szaknévsor két táblája valóban kimaradt, mert a pályamunkások az átrendezéskor az edzõpályán hagyták õket. Ennek persze semmi köze az MLSZ-hez. Ha Bodnár úr a mérkõzés elején felhívott volna minket, azonnal kitettük volna a táblákat, és ha ma felhívja az irodánkat, biztos vagyok benne, hogy a legközelebbi alkalommal két extra táblával vagy a ki nem helyezett táblák értékével kártalanítani tudjuk.
Bodnár úr közleményébõl az is kiderült, hogy - számomra ismeretlen okból - a személyemmel is foglalkozni kívánt. Ezt megköszönöm, mert minden érdeklõdés, mely egy olyan prominens személyiségtõl fakad irányomban, mint Bodnár úr, csakis megtisztelõnek tekinthetõ. Ígérem, hogy én is népszerûsíteni fogom Bodnár urat, hogy az õ tevékenysége is minél szélesebb körben legyen ismert a magyar társadalomban.
Még egyszer: az ominózus két hirdetõtábla hiánya a mi hibánk, az én hibám, nem pedig az MLSZ-é vagy bárki másé. Ezért mi természetesen vállaljuk a felelõsséget, mindenfajta kényszer vagy per nélkül is. Hiszen mi mindig vállaljuk a felelõsséget a tetteinkért, mint ahogy - gondolom - Bodnár úr is vállalja a felelõsséget az õ tetteiért.

George F. Hemingway

borzasztó nehéz a zsűri dolga,

eldönteni, hogy mlsz vagy ns utáljuk-e jobban, ráadásul a svejci perlekedés részleteit se ismerem, az inkriminált cikket se olvastam, mondhatni az üggyel kapcsolatos tudásom kimerül abban, hogy fényképről is felismerem Pellady Dénest. Tiszta szerencse, hogy az aktuális balhé megítélésében egyáltalán nem gátolnak mindezen hiányosságok.

A nap híre szerint az umbrokereskedő azt állítja, hogy a Sport olykor rosszindulatúan, olykor bizonyos érdekek mentén csúsztat, ferdít, hazudik, kárt okozva ezzel a szövetségnek és a magyar futballnak. Mivel előbbiért nem vérezne szívem, és az utóbbi sem lesz már halottabb, az ns pedig nyilvánvalóan csúsztat, ferdít és hazudik, a történet szót sem érdemelne, ha nem születik rá egy önérzetes szerkesztői válasz, szügyig aranyfedezetben:

Az MLSZ kommünikéje viszont a 104 éves Nemzeti Sport szakmai tisztességét veszi célba. A tények tudatos elferdítését rója fel. Ennél nyersebb vád nem érhet egy sajtóorgánumot. Erre csak határozott visszautasítás lehet a válasz, hiszen az újság aranyfedezete a korrektség. Az, hogy a lehető leghitelesebb tájékoztatásra törekszik.

Hangos kacajunk csillapodván vegyük észre, hogy e veretes szavakban ott rejtekezik a világ legrosszabb sportnapilapjának tökéletes kórisméje, miszerint: a régóta nemlétező szakmai tisztességét önnön dicső múltjának felélt hitelével igazoló újság azt hazudja, hogy olyasmire törekszik, amit képességek híján még akkor se tudna elérni, ha tényleg megpróbálná. Szép.