borzasztó nehéz a zsűri dolga,

eldönteni, hogy mlsz vagy ns utáljuk-e jobban, ráadásul a svejci perlekedés részleteit se ismerem, az inkriminált cikket se olvastam, mondhatni az üggyel kapcsolatos tudásom kimerül abban, hogy fényképről is felismerem Pellady Dénest. Tiszta szerencse, hogy az aktuális balhé megítélésében egyáltalán nem gátolnak mindezen hiányosságok.

A nap híre szerint az umbrokereskedő azt állítja, hogy a Sport olykor rosszindulatúan, olykor bizonyos érdekek mentén csúsztat, ferdít, hazudik, kárt okozva ezzel a szövetségnek és a magyar futballnak. Mivel előbbiért nem vérezne szívem, és az utóbbi sem lesz már halottabb, az ns pedig nyilvánvalóan csúsztat, ferdít és hazudik, a történet szót sem érdemelne, ha nem születik rá egy önérzetes szerkesztői válasz, szügyig aranyfedezetben:

Az MLSZ kommünikéje viszont a 104 éves Nemzeti Sport szakmai tisztességét veszi célba. A tények tudatos elferdítését rója fel. Ennél nyersebb vád nem érhet egy sajtóorgánumot. Erre csak határozott visszautasítás lehet a válasz, hiszen az újság aranyfedezete a korrektség. Az, hogy a lehető leghitelesebb tájékoztatásra törekszik.

Hangos kacajunk csillapodván vegyük észre, hogy e veretes szavakban ott rejtekezik a világ legrosszabb sportnapilapjának tökéletes kórisméje, miszerint: a régóta nemlétező szakmai tisztességét önnön dicső múltjának felélt hitelével igazoló újság azt hazudja, hogy olyasmire törekszik, amit képességek híján még akkor se tudna elérni, ha tényleg megpróbálná. Szép.