Showing posts with label videó. Show all posts
Showing posts with label videó. Show all posts

Tuesday, November 20, 2007

A rutinról

Bőven elég volt skótolasz események bulvárvonulatából, hadd mutatok inkább egy apró részlet, mely remek alkalmat teremt rávilágítani a közhelyekben rejtező, ám ritkán értelmezett tartalomra, jelen esetben a rutin kapcsán. Egyetlen momentumról lesz szó mindössze, de tudjuk jól, hogy az ilyen apró nüanszok meccseket képesek eldönteni.

Gondolom mindenki emlékszik a legnagyobb skót helyzetre 1:1-nél, mikor McFadden melléteszi. Sokan megállapították, hogy a helyzet nem is volt oly ordító, mert a fű vizes, a labda suhanós, a csatár fáradt, stb. Arról viszont még nem nagyon hallottam értekezni, hogy esetnél nem McFaddennek volt a legnagyobb esélye hálóba vágni a pettyest, hanem a végreújra beválogatott Christian Panuccinak. Mielőtt bármi további, tessenek megnézni a szituáció és ismétlései, koncentrálva arra a snájdig védőre fehérben, ki a rövidnél befékezve elengedi a játékszert (4:20-tól).



Hányan, de hányan helyezték már hasonló helyzetben önnön kapujukba a labdát egy kétségbeesett mozdulattal, majd rogytak földre, mit sem törődve a riporter sajnálkozó, egyben felmentő szavaival: nem hibáztatható az öngólért, muszáj volt beleérnie, ha nem ő rúgja be, akkor berúgja a csatár, stb. És persze azt is tudom, hogy rizikós döntés ilyenkor elengedni a keresztpassz, mert nem tudhatta, hogy érkeznek-e mögötte, vagy nem, s ha igen, emberrel, vagy anélkül. Ám a rutin nagysága épp ilyenkor derül ki, az ilyen sehogyse megoldható helyzeteknél. Elengedem: gól, beleérek: öngól.

Idő persze semmi, tört másodpercek alatt kellett meghoznia a döntést, ő pedig - jónéhány önkapuba vágott tisztázási kísérlettel, és ugyanannyi hosszún érkező csatárnak átengedett labdával a hát mögött- úgy döntött, hogy inkább a védőtársakra, az érkező csatárra, Buffonra, a vizes fűre, a kicsit tán gyors passzra, a fáradt lábakra és a sorsra bízza a helyzet. Kockáztatott, semmi kétség, de adott körülmények között még mindig kevésbé, mintha lesz-ami-lesz a kapu felé spicceli a labdát.

Az ilyet nem lehet tanítani, avagy a megoldás ösztönösnek tűnhet, esetleg pusztán szerencsésnek, pedig valójában a mérhetetlen tapasztalat, és az azt kezelni képes intelligencia együttes érdeme volt, melyet más szóval úgy nevezünk: rutin.

Mindennek fényében még érthetőbb és még bölcsebb volt Donadoni döntése, amikor sokak meglepetésére a sok nagy csatát megélt védőnek szavazott bizalmat.

Tuesday, October 2, 2007


Nou san subbára kínálkozó felvétel Chris Waddle és Glenn Hoddle urak fellépéséről a legendás top of the pops műsorában. Bár nem teljesen tartozik blog profilba, de bőven érdemes rá, hogy ennek ellenére megosszam. A szám egész a 12. helyig kúszott a brit-listán, ami sokat elmond a játékosok népszerűségéről (vagy a nyolcvanas évekről, attól függően mennyire vagyunk rosszindulatúak).

Bónuszként tessenek megnézni micsoda figura volt ez a Waddle, meg fognak lepődni. A sajnos elég kevés és azis rosszminőségű, de ennek dacára is igen szórakoztató felvételen feltűnik majd egy ifjú Cantona, aki talán sosem megy albionba francia királynak, ha nem tapasztalja meg testközelből, hogy egy angol micsoda isten lehet Marseille-ben. (az általuk csak "Magic Chrisnek" nevezett szélsőt 1998-ban minden idők második legjobb OM játékosának választották a szurkolók

Thursday, September 13, 2007

A tegnapi meccs érdemi része eddig tartott. Szép volt fiúk. (Bővebb értékelés a nap folyamán.)

"Mr Dougal és a harmic bőrdzseki."