Az ügynek semmi jelentősége, ellenben az érintettek köre parádés, válogatni se lehetett volna szebbet: ns és sinkovits, fradi és lipcsei, felcsút és urbán. Nincs is más dolgunk, mint hátradőlni és drukkolni, hogy minél jobban verjék össze egymást. Amennyiben mindenképpen az igazságra volna kiváncsi valaki, akkor nyilvánvaló, hogy az sportújság hazudik.

Kvázi aranyszabály, hogy ha egy ns mondatban nincsenek perceket, pontokat, gólokat, vagy métereket jelző számok, azaz jut benne némi hely az újságírói kreativitásnak, akkor rögvest kerül bele csúsztatás, ferdítés, vagy arcátlan hazugság, de legjobb esetben is valami őrületes ostobaság. Természetesen mindez egy szellemi fogyatékos Jókai Mór stílusában megírva, mert attól odavan az egész szerkesztőség, inkluzíve a szerzőt. Szép is az, amikor a mérhetetlen tehetségtelenség határtalan ízléstelenséggel párosul. Ha pedig ügy kerekedne dologból, jöhet a teljesen hitaltelen ámde annál felháborodottabb visszautasítás és az erkölcsi magasló, hogy ne csak hülyének és alkalmatlannak tűnjön a kollektíva, de gusztustalanul amorálisnak is.

Ettől még az is lehet persze, hogy Urbán tényleg gyalázta a fradit egy duna cipő hasonlattal, bár én azt gondolnám, hogy a tisztes kiscsapatnak számító duna cipő tagjainak volna inkább oka verni az asztalt, amikor egy keleti csoportban vergődő, gazdaságilag és erkölcsileg egyaránt deficites alakulathoz hasonlítgatják őket. Lipcseivel külön nincs jelentősebb probléma, óriástukkó nyilván, viszont őszintén, számomra is respektálhatóan él-hal a zöldfehérekért. Ő az utolsó fradiszív nem csoda, hogy gólját követően ki/be-szólt Flórinak, persze ha valaki vette volna a fáradtságot és nem csak a címlapot olvassa fel neki, akkor talán másként tesz.

Végezetül a forradalmi hevületű Urbánt valóban nem kell sokat bíztatni, hogy vicsorogjon, vagy indulatos megjegyzéseket tegyen, sőt. Ugyanakkor éppen vehemenciáját és intellektusát ismerve tűnik számomra igen valószínűtlennek, hogy ha valóban pocskondiázni szándékozott volna, akkor nem futja többre, mint ez a gyöngécske dunacipőzés. Hiába hatja át a felcsúti klubot nagyasszonyunk szűzmária aurája és a legigazabb élő magyar karizmája, ha egyszer Flórinál felmegy pumpa örülhet, aki nem kap moltov-koktélt az arcába.

Az ügy részletei alant olvashatók, azt mindenesetre nagyon, de nagyon megnéztem volna, amint sinkó kérleli flórit, hogy harciasan vicsorogjon.

(részletek az indexből)
Az eset előzménye, hogy a Nemzeti Sport szerdai számának címlapján Urbán térdelt, és fényképe mellett a neki tulajdonított, "Mintha a Duna Cipő jönne" mondat, mellyel a lap szerint fricskát dobott a fradistáknak. Ugyanakkor a hatodik oldalon már eredeti szövegkörnyezetben szerepel a mondat, melyet a felcsúti edző a meccs előtt a Sport TV-ben, majd után az Indexnek is elismételt. "Idejött a lap újságírója és félórán keresztül kért, hogy mondjak valami olyat, amivel el lehet adni az újságot, mondjam el, mivel motiválom a játékosaimat. Én erre annyit mondtam neki, nem kell őket motiválni, mi mindenki ellen győzni akarunk, legyen az a Duna Cipő, vagy a Ferencváros."

A mérkőzés után a Nemzeti Sportnak nem is nyilatkozó Urbán ezen állítását tanukkal tudja igazolni, miként azt is, hogy az újságíró - Sinkovics Gábor - arra is kérte vicsorítson, mintha mérges lenne a Fradira, de erre már nem volt hajlandó. "Mindenképp valami bulvárosat akart, mert azt mondta, csak így tudják eladni a lapot" - mondta Urbán, aki egyáltalán nem becsülte le a Fradit, miként azt sokan a címlapból gondolnák.

"A Nemzeti Sport kollektívája megdöbbenve hallgatta Urbán Flórián nyilatkozatát, amely személyeskedéstől sem volt mentes. A szerkesztőség visszautasítja a Felcsút edzőjének kirohanását és igaztalan állításait. Senki sem kérte tőle, hogy minősítse, vagy ahogy ő fogalmazott, "pocskondiázza" a Ferencvárost. A Nemzeti Sport dolgozói tisztelik a Ferencvárosi Torna Clubot, a klub fontos partnere az újságnak, mint ahogy minden más magyar egyesületet is. Kikérjük magunknak, hogy az egykori válogatott labdarúgó valótlanságot állítva, ország, világ előtt megrágalmazza és lejárassa bármelyik kollégánkat. Urbán Flóriánt egyébként sem kellene bíztatni az ellenfelekről alkotott véleménynyilvánításra. Megtette ő ezt már számtalan alkalommal, önszorgalomból is..." Ezt az állásfoglalást még a mérkőzés szünetében közölte a Sport 2 adása és Kálnoki Kiss Attila, a sportlap főszerkesztője jegyezte.

Nem lehet nem szeretni ezt a mi focinkat, vagy amink van. Alanti eseményekről akkor is tajékoztatnék, ha címem kapcsán nem érezném magam érintettnek, hát még így.

(forrás: Felcsút honlap)
Az FC Felcsút - Haladás mérkőzések úgy néz ki, hogy nemcsak a nagy küzdelemről és a két együttes rivalizálásáról szólnak, hanem egészen másról is. A szombaton lejátszott ütközet után ismételten eltulajdonítotak a szombathelyi szurkolók egy egyedi, Felcsút címerrel ellátott, üzletben nem kapható Mitre labdát. Ez már nem az első eset, hiszen az áprilisban, Felcsúton lejátszott derbi alkalmával kettő bőrgolyó jutott ugyanerre a sorsra. Az eset érdekessége az, hogy az eltulajdonított labda nem úgy került a Haladás táborba, hogy a mérkőzés közben, éppen mondjuk egy szerelés végén valamelyik játékos azt kirúgta oda, hanem a találkozó lefújása után a szurkolókkal 'pacsizó' szombathelyi játékosok egyike, akit nem akarunk most nevesíteni, de a mérkőzésen a 15-ös számmal lépett pályára, szánt szándékkal odarúgta a labdát az arra éhező Haladás szurkolóknak, akik már várták a játékszert, majd veszekedtek egy kicsit azon, hogy kié is legyen az, ezután angolosan távoztak. Az eset nagy felháborodást váltott ki az FC Felcsútnál, és a jövőben arra kérik a szombathelyi drukkereket, hogyha szükségük van ilyen labdára, akkor vegyék fel a kapcsolatot ezügyben a vezetőséggel, és ne lopkodják el a tetszetős focilabdákat, hiszen ezek pótlása nem egyszerű feladat.

(forrás: index)
Hova tűnnek a felcsúti labdák?

A Felcsút labdarúgócsapatánál úgy vélik, amikor a Haladással játszanak bajnokit, mindig eltűnik egy-két labdájuk. Ezúttal nevesítettek is, de a megvádolt játékos tagadja, hogy akarattal rúgta volna a szurkolók közé a Felcsút-címeres labdát.
(...)
Az Orbán Viktort a hét elején az egyesület elsőszámú irányítójának megválasztó felcsútiak klubigazgatója, Diczkó Csaba is megerősítette: többen is látták, hogy a játékos akarattal rúgta a szurkolókhoz a labdát. A kisebb vita után megszerzett labda aztán az egyik szurkoló pólója alá került, amikor pedig a biztonságiak megpróbálták visszakérni, odadobta egy társának, aki elszaladt vele.

Vörös Csaba, a szombathelyiek ügyvezetője szerint ez az egész egy nagy hülyeség, és csak röhögni tud a feltételezésen. Tóth Péter, aki az említett 15-ös mezben játszott nem cáfolja, hogy mérgében belerúgott egy labdába a meccs után. "Ha tudom, hogy ez ennyire érzékenyen érinti ellenfelünket, nem rúgok bele, de mérges voltam a lefújás után, mert elkerülhető gólokat kaptunk, és bár az ellenfél edzője mást mond, de közelebb álltunk a győzelemhez. Hat meccset nyertünk zsinórban, és sajnos nem sikerült megnyerni a hetediket, ezért voltam mérges."

Tóth cáfolta, hogy akarattal rúgta volna a labdát pont a szurkolókhoz. Szerinte elég kopott labda volt, nem olyan, amivel a meccset játszották. "A meccslabda többször volt a kezemben, hiszen balról többnyire én végzem el a bedobásokat, de amibe belerúgtam, az egy kopott labda volt, nem láttam rajta a Felcsút címerét. De ha ez náluk akkora felháborodást keltett, akkor kifizetem nekik az árát."


ps: kiemelések tőlem, ill. érdemes megfigyelni a felcsúti közlemény míly gazdag labda-szinonímákban.

A tegnapi meccs érdemi része eddig tartott. Szép volt fiúk. (Bővebb értékelés a nap folyamán.)

"Mr Dougal és a harmic bőrdzseki."

"Huszti Szabolcs alighanem válogatott futballista lesz még akkor is,

amikor már nem Várhidi Péternek hívják a szövetségi kapitányt..."

SZÖLLŐSI "Puskáscsaládszóvivője" GYÖRGY

Vártam, vártam az első épkézláb cikket a Huszti-gate kapcsán, mint magányos csatár a pontos indítást, de csak nem jött. Hülyeség persze született róla doszt, tán csak a rosszindulatúan elfogult írások aránya magasabb a szokásosnál. Kénytelen vagyok hát visszamenni, és magam végigvinni az akció.

A válogatott szent. No nem az aktuális keretet alkotó szerencsétlenek (vagy kevésbé szerencsétlenek) hanem maga a nemzeti csapat, mint intézmény. Minálunk ez aztán különösen így van, a honi futballt szinte átitatja az eszme, papok az öltözőben, himnusz a bajnokin, antik Mo térképek a lelátón, edző a tévéostromban, nyílt pártpropaganda az ns-ben, volt nagyságok a pulpitus hátterében, illetve egy fél ország Trianon miatt szurkol a franciák ellen a vébédöntőn. Ebből következően mifelénk válogatottnak lenni -miként azt mindenki el is mondja- a lehető legnagyobb, szinte szakrális megtiszteltetés, a címeres meznél nincs szebb, talán csak benne hallgatni a himnusz. Ha valaki ebből nem kér, az (alapesetben) botrány.

Mit értünk alapeseten? Természetesen azt, hogy nem valamilyen különleges-, az előzőekben kifejtett szentséges pozíciót is felülíró okból kényszerül valaki a válogatottság lemondására, mondjuk mert elrabolták az öccsét (vis maior).

Husztival hálisten semmi ilyesmi nem történt, egyszerűen padoznia kellett volna, ami azért nála nagyobb játékosokkal is megesett már. Félreértés ne essék, nyilván lehetne arról vitázni, hogy volna-e helye a kezdőben, vagy sem (szerintem lett volna), minként és az is nyilvánvaló, hogy egy sikeres bundesliga szezonnal háta megett jómaga is így gondolta, ezért érthetően nagy csalódás lehetett, amikor Tőzsér nevét pillantotta meg a mágnestáblán. Akár még egy némileg sértett hangvételű interjú is beleférne, végén az obligát mondattal: "mindent megteszek, hogy meggyőzzem a kapitányt". De nem, Szabolcsunk mélyen feldúlva távozott arra hivatkozva, hogyha kezdőként nem fér bele az elképzelésekbe, akkor kapja be a bajszos, ő nem fog padozni (jobbra el).

Namost szerintem a "nem te kezdesz" az sosem minősühet lelépést igazoló különleges oknak. A csapatot az edző rakja össze az általa meghívottakból úgy, ahogy neki tetszik. Ez az ő felelőssége. A játékos felelőssége pedig abban áll, hogy meg kell felelnie a bizalomnak, amit a meghívó postázásakor irányába kinyilvánítottak. Ha kezdőként, akkor úgy, ha csereként, akkor úgy, ha kerettagként, akkor meg úgy, a legjobb tudása szerint. Ezzel magának a válogatottnak tartozik, mint nemzeti intézménynek. Természetesen az edző is tartozik végezni dolgát a legjobb tudása szerint, de pusztán azért, mert Huszti helyett Tőzsért favorizálja, az ebbéli szándéka még nem vonható kétségbe. Egy ilyen döntésnek ezernyi oka lehet, a valódit megtudni-, a felmerülő taktikai elképzeléseket elemezni és ezáltal tán a honi futballt-, futballkultúrát csöppet előre vinni, ez volna (többek közt) az újságíró felelőssége.

Konklúzió: Ha valaki nem hajlandó padozni, inkább otthagyja a válogatottat és az őt behívó edzőt, az egy nem akceptálható cselekedetet; ha az egyetlen sportnapilap a válogatottat megfelelő indok nélkül elhagyó, sértődött játékossal szimpatizál az még kevésbé.

Radikálnemzetibb lélekkel akár hazaárulást is kurjonghatnék, de maradjunk inkább csak annyiban, hogy felelősség dolgában igen szarul állunk.