Az ügynek semmi jelentősége, ellenben az érintettek köre parádés, válogatni se lehetett volna szebbet: ns és sinkovits, fradi és lipcsei, felcsút és urbán. Nincs is más dolgunk, mint hátradőlni és drukkolni, hogy minél jobban verjék össze egymást. Amennyiben mindenképpen az igazságra volna kiváncsi valaki, akkor nyilvánvaló, hogy az sportújság hazudik.

Kvázi aranyszabály, hogy ha egy ns mondatban nincsenek perceket, pontokat, gólokat, vagy métereket jelző számok, azaz jut benne némi hely az újságírói kreativitásnak, akkor rögvest kerül bele csúsztatás, ferdítés, vagy arcátlan hazugság, de legjobb esetben is valami őrületes ostobaság. Természetesen mindez egy szellemi fogyatékos Jókai Mór stílusában megírva, mert attól odavan az egész szerkesztőség, inkluzíve a szerzőt. Szép is az, amikor a mérhetetlen tehetségtelenség határtalan ízléstelenséggel párosul. Ha pedig ügy kerekedne dologból, jöhet a teljesen hitaltelen ámde annál felháborodottabb visszautasítás és az erkölcsi magasló, hogy ne csak hülyének és alkalmatlannak tűnjön a kollektíva, de gusztustalanul amorálisnak is.

Ettől még az is lehet persze, hogy Urbán tényleg gyalázta a fradit egy duna cipő hasonlattal, bár én azt gondolnám, hogy a tisztes kiscsapatnak számító duna cipő tagjainak volna inkább oka verni az asztalt, amikor egy keleti csoportban vergődő, gazdaságilag és erkölcsileg egyaránt deficites alakulathoz hasonlítgatják őket. Lipcseivel külön nincs jelentősebb probléma, óriástukkó nyilván, viszont őszintén, számomra is respektálhatóan él-hal a zöldfehérekért. Ő az utolsó fradiszív nem csoda, hogy gólját követően ki/be-szólt Flórinak, persze ha valaki vette volna a fáradtságot és nem csak a címlapot olvassa fel neki, akkor talán másként tesz.

Végezetül a forradalmi hevületű Urbánt valóban nem kell sokat bíztatni, hogy vicsorogjon, vagy indulatos megjegyzéseket tegyen, sőt. Ugyanakkor éppen vehemenciáját és intellektusát ismerve tűnik számomra igen valószínűtlennek, hogy ha valóban pocskondiázni szándékozott volna, akkor nem futja többre, mint ez a gyöngécske dunacipőzés. Hiába hatja át a felcsúti klubot nagyasszonyunk szűzmária aurája és a legigazabb élő magyar karizmája, ha egyszer Flórinál felmegy pumpa örülhet, aki nem kap moltov-koktélt az arcába.

Az ügy részletei alant olvashatók, azt mindenesetre nagyon, de nagyon megnéztem volna, amint sinkó kérleli flórit, hogy harciasan vicsorogjon.

(részletek az indexből)
Az eset előzménye, hogy a Nemzeti Sport szerdai számának címlapján Urbán térdelt, és fényképe mellett a neki tulajdonított, "Mintha a Duna Cipő jönne" mondat, mellyel a lap szerint fricskát dobott a fradistáknak. Ugyanakkor a hatodik oldalon már eredeti szövegkörnyezetben szerepel a mondat, melyet a felcsúti edző a meccs előtt a Sport TV-ben, majd után az Indexnek is elismételt. "Idejött a lap újságírója és félórán keresztül kért, hogy mondjak valami olyat, amivel el lehet adni az újságot, mondjam el, mivel motiválom a játékosaimat. Én erre annyit mondtam neki, nem kell őket motiválni, mi mindenki ellen győzni akarunk, legyen az a Duna Cipő, vagy a Ferencváros."

A mérkőzés után a Nemzeti Sportnak nem is nyilatkozó Urbán ezen állítását tanukkal tudja igazolni, miként azt is, hogy az újságíró - Sinkovics Gábor - arra is kérte vicsorítson, mintha mérges lenne a Fradira, de erre már nem volt hajlandó. "Mindenképp valami bulvárosat akart, mert azt mondta, csak így tudják eladni a lapot" - mondta Urbán, aki egyáltalán nem becsülte le a Fradit, miként azt sokan a címlapból gondolnák.

"A Nemzeti Sport kollektívája megdöbbenve hallgatta Urbán Flórián nyilatkozatát, amely személyeskedéstől sem volt mentes. A szerkesztőség visszautasítja a Felcsút edzőjének kirohanását és igaztalan állításait. Senki sem kérte tőle, hogy minősítse, vagy ahogy ő fogalmazott, "pocskondiázza" a Ferencvárost. A Nemzeti Sport dolgozói tisztelik a Ferencvárosi Torna Clubot, a klub fontos partnere az újságnak, mint ahogy minden más magyar egyesületet is. Kikérjük magunknak, hogy az egykori válogatott labdarúgó valótlanságot állítva, ország, világ előtt megrágalmazza és lejárassa bármelyik kollégánkat. Urbán Flóriánt egyébként sem kellene bíztatni az ellenfelekről alkotott véleménynyilvánításra. Megtette ő ezt már számtalan alkalommal, önszorgalomból is..." Ezt az állásfoglalást még a mérkőzés szünetében közölte a Sport 2 adása és Kálnoki Kiss Attila, a sportlap főszerkesztője jegyezte.

akár a tolla,

akár a barátai alapján ítéljük meg Vincze András tevékenységét, nyilvánvaló, hogy tökéletesen alkalmatlan újságírónak, mázsás betonvassal kéne kezére csapni, ha a klaviatúra felé nyúl. Mielőtt azt gondolná bárki is, hogy a tegnapi, mindent alulmúló, amnéziától és posztlothari nosztalgiától csöpögő dunga-cikk kapcsán hőzöngök még mindig, téved. Van új a nap alatt, a mai reciklált kedvencünk Tököli, kinek Paksra igazolása a világ legrosszabb sportnapilapja számára megért egy címlapot és egy publicisztikát.

A címlap érthető, egy anyagi gondokkal küzdő másodosztályú csapat eladta pénzét követelő csatárát egy enbéegyes kiscsapatnak..., mi ez ha nem szenzáció? A cikk megírása már indokoltabb, érdekes téma lehetne miként lett egykoron szépreményű gólvágóból egy besült, ideggyenge, hisztérikusan beképzelt, társaival-bíróval-edzővel-bárki pálya környékén felbukkanóval a legsuttyóbb útszéli modorban üvöltöző fasz, aki a félamatőr magyar bajnokságnál hajszálnyival is magasabb szinten labdaszedőnek sem alkalmas (nem a premiere league-ről beszélünk, ciprus, vagy a német másod lett volna a bizonyítás terepe).

Szólhatott volna a cikk arról is, hogy miként lett igaza az egyébként szintén nem beszámítható Varga Zolinak, amikor a dunaújvárosi aranykorszak hajnalán pedagógiai célzattal kivágta Tökit az első csapatból, hogy szálljon magába kissé, esetleg tanuljon némi fegyelem és alázat. Vagy arról, hogy egykoron még Albert, Törő, esetleg Kocsis Lajos szintű őstehetségeket sikerült elbaszni a folytonos fasszopással és seggnyalással, ma pedig már elrontani sincs kit, ezért szegény zsurnaliszta kénytelen egekbe magasztalni bárkit, akiről a junioredzője azt mondta, hogy érzi a kaput, esetleg még egy lövőcselt is meg tud csinálni, persze csak a jobbjára, mert egylábasabb mint Ahab kapitány.

Nyilván senkinek nem okozok meglepetést: Vincze fogalmazása nem erről szól. Szerinte a ferencvárosi vezetőségnek és a bajszát húzogató Csank mesternek mindent meg kellett volna tennie, hogy megtartsa ezt a kitűnő csatárt, ki nélkül esélye nincs feljutni a zöldfehéreknek, hisz az nb2-ben 19 gólt rúgott. Még kimondani is borzongató: tizenkilenc gól a keleti csoportban, az ember elveszti a józan eszét, ha ekkora számokkal kerül szembe. Nem csoda, hogy Vinczénk is megrészegül tőle, és vizionál paksi gólkirályságot és kivívott helyet a válogatottban, amit persze az mlsz gonosz vezetői és a nímand szövetségi kapitány majd nem adnak meg neki, mert lehet bármilyen koldus a mi labdarúgásunk, a kicsinyes érdekek és a személyes ellentétek miatt képtelenek vagyunk megbecsülni az értékeinket.

Úgy látszik, hogy a kedves publicista addig pörgött-forgott a pillanatonként változó széljárásnak megfelelően, míg erkölcsei annulálódását követően a realitás érzékét is sikerült tökéletesen elveszítenie. Nem tudom, hogy tökipíár, vagy mlsz ellenes kurzusmű volt a cél, azt pedig végképp nem, hogy milyen motivációs tényezők állhatnak akár az egyik, akár a másik megoldás hátterében. Annyi azonban bizonyos, hogy a lustaságáról, destruktivitásáról és mentális gyengeségéről ismert-, bizonyítottan csak a magyar-, vagy annál is gyengébb közegben eredményes csatárt labdarúgásunk értékének nevezni, címerest adni rá, egyben kvázi-lehülyézni mindekit, aki nem így gondolja... Ez vagy a dilettantizmus csimborasszója, vagy nagyon hülyének vagyunk nézve.

Tegnap este a Capello mennybemenetele alkalmából rendezett madridi fiesta nézegetése közben ijedten vettem észre fasiszta nyalábot a Cannának adott talján zászlón (lobogó a közönség soraiból származott). Aztán megnyugodtam, mert Paolo erős lélekjelenléttel egyszerűen felcsavarta a megszentségtelenített rongyot, hogy ne látsszék a gyalázat. Persze így is lesz (lett) némi ügy, de vélhetően elenyésző. Ugyanakkor, és ellenben, figyeljük meg Lipcsei Péter félszeg mosolyát miközben egy közönség soraiból származó Hitlerhasonmás parádézik a kezdőben. Se ő, se más nem akadt, aki felcsavarta, vagy összehajtogatta volna