akár a tolla,
akár a barátai alapján ítéljük meg Vincze András tevékenységét, nyilvánvaló, hogy tökéletesen alkalmatlan újságírónak, mázsás betonvassal kéne kezére csapni, ha a klaviatúra felé nyúl. Mielőtt azt gondolná bárki is, hogy a tegnapi, mindent alulmúló, amnéziától és posztlothari nosztalgiától csöpögő dunga-cikk kapcsán hőzöngök még mindig, téved. Van új a nap alatt, a mai reciklált kedvencünk Tököli, kinek Paksra igazolása a világ legrosszabb sportnapilapja számára megért egy címlapot és egy publicisztikát.
A címlap érthető, egy anyagi gondokkal küzdő másodosztályú csapat eladta pénzét követelő csatárát egy enbéegyes kiscsapatnak..., mi ez ha nem szenzáció? A cikk megírása már indokoltabb, érdekes téma lehetne miként lett egykoron szépreményű gólvágóból egy besült, ideggyenge, hisztérikusan beképzelt, társaival-bíróval-edzővel-bárki pálya környékén felbukkanóval a legsuttyóbb útszéli modorban üvöltöző fasz, aki a félamatőr magyar bajnokságnál hajszálnyival is magasabb szinten labdaszedőnek sem alkalmas (nem a premiere league-ről beszélünk, ciprus, vagy a német másod lett volna a bizonyítás terepe).
Szólhatott volna a cikk arról is, hogy miként lett igaza az egyébként szintén nem beszámítható Varga Zolinak, amikor a dunaújvárosi aranykorszak hajnalán pedagógiai célzattal kivágta Tökit az első csapatból, hogy szálljon magába kissé, esetleg tanuljon némi fegyelem és alázat. Vagy arról, hogy egykoron még Albert, Törő, esetleg Kocsis Lajos szintű őstehetségeket sikerült elbaszni a folytonos fasszopással és seggnyalással, ma pedig már elrontani sincs kit, ezért szegény zsurnaliszta kénytelen egekbe magasztalni bárkit, akiről a junioredzője azt mondta, hogy érzi a kaput, esetleg még egy lövőcselt is meg tud csinálni, persze csak a jobbjára, mert egylábasabb mint Ahab kapitány.
Nyilván senkinek nem okozok meglepetést: Vincze fogalmazása nem erről szól. Szerinte a ferencvárosi vezetőségnek és a bajszát húzogató Csank mesternek mindent meg kellett volna tennie, hogy megtartsa ezt a kitűnő csatárt, ki nélkül esélye nincs feljutni a zöldfehéreknek, hisz az nb2-ben 19 gólt rúgott. Még kimondani is borzongató: tizenkilenc gól a keleti csoportban, az ember elveszti a józan eszét, ha ekkora számokkal kerül szembe. Nem csoda, hogy Vinczénk is megrészegül tőle, és vizionál paksi gólkirályságot és kivívott helyet a válogatottban, amit persze az mlsz gonosz vezetői és a nímand szövetségi kapitány majd nem adnak meg neki, mert lehet bármilyen koldus a mi labdarúgásunk, a kicsinyes érdekek és a személyes ellentétek miatt képtelenek vagyunk megbecsülni az értékeinket.
Úgy látszik, hogy a kedves publicista addig pörgött-forgott a pillanatonként változó széljárásnak megfelelően, míg erkölcsei annulálódását követően a realitás érzékét is sikerült tökéletesen elveszítenie. Nem tudom, hogy tökipíár, vagy mlsz ellenes kurzusmű volt a cél, azt pedig végképp nem, hogy milyen motivációs tényezők állhatnak akár az egyik, akár a másik megoldás hátterében. Annyi azonban bizonyos, hogy a lustaságáról, destruktivitásáról és mentális gyengeségéről ismert-, bizonyítottan csak a magyar-, vagy annál is gyengébb közegben eredményes csatárt labdarúgásunk értékének nevezni, címerest adni rá, egyben kvázi-lehülyézni mindekit, aki nem így gondolja... Ez vagy a dilettantizmus csimborasszója, vagy nagyon hülyének vagyunk nézve.
