tényleg nem tudom minek erőltetni a napi publicisztikát,

mindenki jobban járna, hogyha elégséges téma, vagy a tisztes megíráshoz szükséges idő híján inkább egy-egy különleges fényképet közölnének, mondjuk Danis "akire büszkék vagyunk" Barna jelentős életművéből. Például ezt:

Sajnos a Sport szerkesztősége egyelőre igen távol áll a helyzet felismerésétől. Minden nap akad kolléga, aki ráncolt homlokkal izzadva, esetleg önnön nagyszerűségétől részegülve alkotni vél valami szórakoztatóan elgondolkoztató szösszenetet. Még örülhetünk, ha az elkészült kis remekmű csak becsületesen szar, s nem kerül a sorok közé bicskanyitogató aljasság. Egy kis becsületsértés, egy kis rasszizmus, mikor mire vélik vevőnek az olvasót.

A legtöbbet igyekszem elengedni, ahogy böhmbácsi mondaná: Aquila non captat muscas, avagy a sas nem kapdos legyek után (hogy Sümeghi is értse). A tegnapi ajándéklabdával se léptem ki egyből, mely Benjamin felvetődő honosításával kapcsolatban vélt szellemes oldalvágásokat ejteni a szövetségen, illetve Várhidin, de a mai terméssel együtt már megér néhány sort.

Az írás a "Várhidi Benjaminja" ötletes címet viseli, és itt most idéznem kéne belőle röviden, ám ez képtelenség, mivel a kiragadott mondatok nem adnák vissza a primitíven átlátszó csúsztatások és hamis következtetések láncolatát, melyre az okfejtés épül.

Talán csak ennyit: Hogy kinek a fejéből pattant ki Angoua Brou Benjamin honosításának ötlete, nincs tisztázva. Talán Kisteleki István MLSZ-elnöké az elképzelés, az is lehet, hogy George F. Hemingway, a Honvéd tulajdonosa volt az agytröszt, de végtére is nem zárhatjuk ki Várhidi Péter személyét sem. (...) Mindazonáltal Angoua Brou Benjamin honosításának ötlete napirendre került. Szokjuk a gondolatot, ízlelgessük a nevét, és azt, hogy Várhidi Péter már meg is találta a futballista pozícióját a mágnestáblán.

Ez e mágnestáblázás egyszer még sírba tesz. Tényleg olyan kurva ciki, hogy a válogatott szövetségi kapitánya szereti használni azt a segédeszközt, amely nélkül nem képzelhető el öltöző Abidjantól-Zalaegerszegig? Bezzeg a Lakat Károly tanár úr a hatvanas években egyetlen szemöldökrándítással tökéletes WM-formációt rittyentett pályára... Hihetetlen, hogy szakmai szempontból hol áll az NS, gazzetta színvonalával összevetve még a középkori jelző is jóindulatú túlzás. Mintha olyanok írnának az autósportról, akik a kerék működésével sincsenek teljesen tisztában.

És csak megy, és megy az észosztás a vélt magaslatból, a google-t használni persze továbbra is derogál, még a végén kiderülne, hogy a lesajnált Benjamin tagja Elefántcsontpart korosztályos válogatottjának, nota bene másfél hónapja még gólt is szerzett egy 2:0-ra nyert olimpiai kvalifikációs meccsen Szenegál ellen. Azt hiszem a magyar futball jelenlegi helyzetében ez már bőven kiemel valakit a neki szánt "rúgott egy egyeneset a labdába" kategóriából.

És senki nincs, aki egy ilyen alultájékozott, igénytelen, ostoba és mindezek mellett még üvöltően tehetségtelen szerzőt elhajtana a vérbe. Mi az, hogy nincs? Másnap már ő publikál, maga a főszerkesztő úr, és mond oda aktuálisat és eredetit egy múltbavesző honvéd nyilatkozat kapcsán, példálózva Mizsérrel és a Barcával. Az Öttusás anekdota csattanója valószínűleg akkor se lett volna túl erős, ha nem Görög Zita beszédkészségét idézi a tolmácsolás, a katalánokhoz hasonlítani a kispestet, bizonyítandó a háromnaponkénti pályáralépésről szóló tételünk igazságát, pedig finoman szólva is a demagógia határa.

Már arról is nehéz volna meggyőzni, hogy létezik olyan helyzet, amikor egy ilyen hasonlítgatásnak lehet bármilyen értelme, ám jelen esetben a példázat úgy hülyeség, ahogy van.

Tájékozott főszerkesztőnk az andalító könnyedség mámorában elfelejtette, hogy "az elmúlt két hétben szinte azonos összeállításban játszó" Barcelonában időközben kisebb-nagyobb mértékben megsérült Zambrotta, Marquez, Yaya Touré, vagy éppen Puyol. De legalább három-naponta.

Értelme semmi Kálnoki Kis írásának, de az tény, hogy a stílusa valamelyest viselhetőbb, mint a kovácszolis mosolyú Benkőé. Egy színtelen-szagtalan null-nullhoz hasonlít, abból a fajtából amikor mindkét csapatnak kezdettől fogva jó az iksz. És ez már nívó. Talán alkothatna valami neki illőbb tárgyról, mondjuk, hogy miért hal ki az öttusa, vagy mi volt a legnagyobb élménye a CKM főszerkesztőjeként.

A focit inkább hagyja, van már így is elég embere, aki nem ért hozzá.