Én, aki legalább annyira rühelltem egykoron a galaktikus reált, mint Petőfi Goethét, nagy megnyugvással vettem tudomásul tegnap a blancók bajnoki címét. Az ok egyszerű: Fabio Capello.

Amikor a Don-t kinevezték, a talján futballal szemben mindig is erős averzióval bíró pannon szakértőgárda (Hegyitől-Zomboriig) rögvest megkongatta a vészharangot: defenzív olasz edző a látványfocicsapat kispadján: biztos bukás. Aztán megindult a rendteremtés és jött minden, ami egy berohadó sztárgárda szétrombolásával jár: játékosok kaotikus jövésmenése, balhék, váratlan zakók, acsarkodó zsurnaliszták, füttykoncert, lobogó fehér zsebkendők ésatöbbi-ésatöbbi. Mindezt persze igen nehéz lehet szurkolóként megélni, ezért az ő reakcióik némiképp érthetők, ám azt már kevésbe tartom etikusnak, hogy a magyar sportcsatornán unos-untalan holmi múltjukból élő „énmegmondtamozó” jöttmentek pocskondiázták a világ egyik legjobb edzőjét. (Avagy a döglött oroszlán rugdosásának minősített esete.)

Ha csak egy kicsit is nagyobb elvárásaim lennének a honi hozzáértők tekintetében, tán azért verném az asztalt, hogy nem akadt köztük egy sem, ki felismerte volna az idei bivalyerős spanyol bajnokság támasztotta különleges követelményeket, amelyekre Capello oly zseniálisan felkészítette csapatát. (Szerintem a nst súlyosan téved, amikor hanyatlásról ír. A spanyolok nagyrészt a belharcok miatt bukták a bl, miközben az uefában azért csak összejött egy házidöntő.) Vegyük már észre legalább utólag, hogy idén négy botrányosan erős nagycsapat volt, miközben az úgynevezett kicsik is (pl. Zaragoza) igencsak felgyúrták magukat. Enyhén sánta hasonlattal: az utóbbi évek formaegyes jellegű két-(esetleg három) csapatos spanyol bajnokságát felváltotta egy sokesélyes terepralli. Itt már nem elég a csúcstechnika, de erősnek is kell lenni, menni árkon-bokron át leszegett fejjel. Különösen széppé teszi a történetet, hogy a sikerességhez nem csak a Madridnak kellett legyőznie saját látványfocista szellemiségét, de magának Capellonak is felül kellett kerekednie önnön hülyeségén Beckham visszavételekor. Képesek voltak rá, ezért megérdemelten győztek.

Ezt felismerni nem is remélhető a média megmondóitól, de némi hamuszórást, magábanézős hülyevoltamozást, urambocsá teátrális bocsánatkérést azért el tudnék képzelni. Bekövetkezni persze nem fog, hisz egy tévedés belátásához valamiféle emberi/szakmai nagyság is szükséges volna.